Kalandok a konyhában

Tanulok sütni-főzni. Na nem azért mert bármit is másképpen akarok készíteni ezentúl mint otthon, hanem mert itt minden más. Ezért az első levest a héten úgy elborsoztam, hogy elég volt megenni. Ugyanannyit tettem bele mint otthon szoktam, csakhogy itt nagyon erős íze van a borsnak és a levesem nagyon csípett. De a húslevesem holnapra már nagyon finom lett ( sok kóstolgatás és apránként adagolva a bors). Aztán történt ma, hogy két adag sajtos pogácsának valót kikészítettem, beraktam a kis csoda gépembe, ami a jobb kezem lesz itt a konyhán. Nem tudom, hogy a gyülekezet vette, vagy a gyüliből valaki de nagyon áldja meg érte a jó Atya. Habot ver, krémet kavar, dagaszt, stb. Aztán a nagyon könnyű tésztából mikor összekeverte olyan kemény lett, hogy kenyérnek is kemény lett volna. Más a liszt már hallottam, de ennyire??? Aztán hígítottam ahogy tudtam, de azt hiszem más itt a tejföl és a margarin is. Mindegy, megdagasztotta,fogtam volna hozzá kinyújtani a tésztát, csakhogy nincs nyújtófám. Ilyenkor jó a szomszédban a gyülekezet nagy konyhája, ahol találtam. Mikor ki akartam szaggatni a pogácsákat,rájöttem, hogy a poharaim mind túl nagyok hozzá. Ezt is megoldottam, mégpedig a fagylalt kiszedővel. Ha valaki nem tudná, hogy azzal nagyon szép kis pogácsákat lehet szaggatni, hát most elárultam. Arra emlékeztem, hogy Nusika néni megmutatta, hogy a ler hogy működik. Szuper jó lerem van, csak két gombot kell megnyomjak és már süt is azt mondta nekem. Sütött is, de az utolsó adagnál észre vettem, hogy épp a másikat kellett volna bekapcsolni nem amit én kapcsoltam. Mert itt a ler is más ugyebár... Mindegy, a végeredmény jó, az íze finom,igaz inkább terült, mint nőtt, de unalom egy darabig biztos nem lesz, mire itt mindenre rájövök.

Muszáj volt lejegyezni, mert ezen majd még én is jót fogok nevetni ...

Áldott vasárnapot mindenkinek.